“Hálásan köszönöm a Sorsnak, hogy újra találkozhattam veled ebben az életben. Felismertelek, és te felismertél engem. Amíg együtt voltunk, odaadtunk egymásnak mindent, amit csak lehetett. Most, hogy már nem lehetek veled, visszabízlak a Sorsra, az Életre, hogy utadon vezessen téged, gondoskodjon rólad úgy, ahogy eddig én tettem. Én itt vagyok, mindig itt leszek neked, ha szeretnél hazatérhetsz, az ajtót nyitva hagyom neked.”
Ezt az oldást egy édesanya kérte, akinek bajban van a felnőtt fia.
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea és Dömötör Aletta