„Évekkel ezelőtt megremegett az élet. Volt egy pont, amikor kívülről láttam a testem. Meghatározó volt de nem gondoltam, hogy a mai napig kíséri az életemet. Még az is lehet, hogy van egy részem, aki két világ közé rekedt, se nem él, se nem halt meg.
A testem nap mint nap üzen nekem, hogy valami nincs rendben. Elvágyódásom jelenlegi tükre a fizikai testem.
Itt és most, tudatosan haza hívom az összes kint rekedt énrészemet, kérem, hogy térjenek vissza hozzám, a testembe. Saját jogomon újra igent mondok az életemre, a testemet pedig felszabadítom, és megengedem neki, hogy újra vékony legyen.”
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea és Dömötör Aletta