“Feloldozom önmagam, hagyom és engedem, hogy az érzések és az érzelmek újra áramoljanak bennem. Felidézem a pillanatot, amikor a szerelem érzését érzem, és megengedem magamnak, hogy mindig itt legyen bennem, velem.
Talán én is szerelemből fogantam, és ezért ilyen fontos ez az érzés nekem. Mostantól büszke leszek rá, megengedem magamnak, megélem.”
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea és Dömötör Aletta