Egy édesanya fohásza, mellyel megszólítja második születendő gyermekének a Lelkét:

“Drága kincsem! Apukáddal és a bátyáddal arra gondoltunk, hogy készen állunk rád, helyet adunk neked a családunkban, hogy megérkezhess. Apukád megtarja a teret neked, hogy biztonságban érezhesd magad a Földön, én az anyukád ünneplőbe öltöztetem a szívem és meleg puha fészket készítek neked. A bátyád már itt van így nem leszel egyedül, itt vár mint szövetséges. Kérem az ősök áldását az új életre, és én magam is megáldom önmagamat és a családomat szeretettel.”

“Szólítom magamban az édesanyám szerelmét, az édesapámat, mert hiányzik az életemből az elismerése, a támogatása. Vágyom egy igaz társra, és szükségem van ehhez az édesapám áldására. Lányodként szólítalak téged, és a segítségedet kérem. Ismerd el a helyem, a létezésem, engedd, hogy a család része lehessek, és a jogosultságaimmal ruházz fel engem, hogy teljes életet élhessek. Én mindössze annyit tehetek, hogy apámként elismerlek, és odaadom a helyet, ami megillet, és mindazt amit kaptam tőled, megosztom az emberekkel, továbbadom gyermekeimnek.”

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea és Dömötör Aletta

%d bloggers like this: