Nóri visszajelzése

Nagyon köszönöm a lehetőséget, mely megadatott, hogy novemberben elmehettem hozzátok, és hogy azóta is részt vehetek a családállításokon segítőként, melyeket vezettek.

A márciusi családállításomat követően olyan lelki doppingot kaptam, ami felszakította azokat a röghöz kötöttséget adó régi problémákat melyeket nem igazán értettem, de szabadultam volna tőlük, még akkor is, ha nem is tudtam róluk.

Pont aznap voltam jelen az első leszületésen. Akkor éreztem, sőt tudtam, hogy nekem is szükségem van egy ilyen „segítségre”, hogy elindulhassak az utamon. A változás útján.

Annyira vártam az alkalmat, mint talán a gyermekek akik karácsonyra kiskutyát kértek, és tudják, meg is kapják. 🙂
Múlt pénteken végre eljött a nagy nap. Az én napom.

Mikor megláttam a gyertyát már akkor tapsoltam volna örömömben, mert az is én voltam. A színe nagyon nagyon . 🙂
Kiválasztottátok a szereplőket és nekem egyre csak táncolt a lelkem. Izgatott voltam és boldog, hogy átélhetem azt, amit már mások is átélhettek.

Beálltunk a körbe és az elcsendesedést követően megszólalt a zene. A zene, melytől kirázott a hideg, és jöttek a könnyek. Közben pedig belül olyan öröm, boldogság járt át, amit nem tudok az emlékeimből felidézni, átéltem-e már azelőtt ilyet.

Folyamatosan pityeregtem, sírtam. Hol nyugodtabban, hol hevesebben, de örömömben. És mosolyogtam. Marina és Árpi olyan nyugodt, őszinte tekintettel nézett rám, hogy beleégett az emlékeimbe. Melegséget és szeretetet éreztem. Szeretetet, melyet megkaptam akkor és ott. Aztán Lídi és Kriszta „szüleim” ölelése közben számos gyermekkori emlék és kép úszott be a fejembe. Én lehetek a szerencsés, aki útra indul. Egy kalandos és kihívásokkal teli útra. Nehéz volt elengedni őket, de mégis azt éreztem, hogy majd figyelemmel kísérnek, és mellettem lesznek. Azt éreztem soha nem leszek egyedül egy másodpercre se. Boldog voltam. Felhőtlenül boldog. Táncolni lett volna kedvem, sőt ha tudnék cigánykerekezni, azt is vetettem volna. Vetettem is. A lelkemben.

És akkor Móniékhoz, a Földi szülőkhöz is megérkeztem. Az ölelésükben elvesztem. Megint mint egy kis gyermek csimpaszkodtam rajtuk.

Várnak rám, és hogy mennyire szeretve vagyok! Hogy lesz hova tartozni, lesz kit boldoggá tenni, ezek a hangok szóltak, a szívemből. Mikor el kellett búcsúzni, tudtam, nem tart soká, és mindjárt megint együtt lehetünk. Izgága voltam. A szívem ujjongott újfent. 🙂
Ismét bátorító pillantások,ölelések és érintések vártak a lelki, szellemi szülőknél, Újult energiadózissal továbbsegítve az utamon. Aztán Árpi és Marina karjaiban kötöttem ki, miközben a Hangokba zárva szólt, és akkora öröm, boldogság volt, hogy énekeltünk. Énekeltünk, s egyre erősebben éreztem, hogy várnak, megyek és Ők mind mindig velem lesznek, bármerre is járjak.

Miután a Földi szülők felé fordultam és elindultam, rohantam. Rohantam, szaladtam a karjaikba, és tártam ki én is a kezemet, hogy megint az ölelésüket érezzem, hogy megérkezzem.
Az Őrizd az álmod, míg élsz…ez a szám szólt. Ugráltam belül, és végig vigyorogtam. Nagy álmodozó vagyok, akit elkap a gépszíj, s keresem még a helyem, hol tudnám a legtöbb hasznot, szeretet, örömet megadni azoknak akiknek szükségük van rá. Mennyiszer tettem fel a kérdést, hogy miért pont ide, miért pont így születtem én ebbe a családba. Nem kell már más válasz. Megkaptam. Ez az Otthon, itt a helyem! Olyan hálás vagyok, hogy ez a sorsom, ez az életem ami adatott, hogy nem tudom szavakba önteni.

Ígérem, megőrzöm az álmom, és ami energiát kaptam tőletek nem hagyom elapadni, hanem hiszem, és igyekszem gyarapítani!

Nagyon-nagyon köszönöm, hálás vagyok, hogy vagytok! Hogy mindannyian vagytok! 🙂

Sok-sok szeretettel és öleléssel!”

Nóri