A Leszületés Misztériuma nekem…
2014. Július 26.-án teljes és éber tudatállapotban megérkeztem, leszülettem a Földre. Megérkeztem erre a csodálatosan gyönyörű, lehetőségekkel teli életbe.
Egység, béke, nyugalom, harmónia, az energiák finom, szeretetteljes ringatása, ölelése. Minden meg van egyben, minden egységes. Nem hiányzik semmi sem. Minden teljes. Minden és mindenki ott van, akinek és aminek ott kell lennie.
Aztán egyszer csak megtörik ez a varázslat és jönnek érted…elszólítanak innen, meghívnak a Földi létbe, hogy emberként élhess, hogy tapasztalhasson a Lélek. Szellemi szüleim érkeznek, akik szeretetteljesek és erősek, telis-tele vannak hittel, szeretettel, erővel és ők tudják, hogy itt az idő, hogy én is menjek, hogy én is éljek végre. Értem jöttek, hogy segítsenek, hogy elkísérjenek, hogy átadjanak földi szüleimnek. Mielőtt ez megtörténne, odaadnak mindent amit csak odaadhattak abban a pillanatban nekem. Nem éreztem azt, hogy bármi is hiányozna az Egységhez képest.
Megmaradtak az Egységben megélt mély érzések, itt ringatóztak bennem, magammal hoztam ezeket. A szellemi szülőkkel megélt finom érzések csak tovább erősítették a bennem már egyébként meglévő, jól megalapozott Egység érzetet. Éreztem ahogy egyre erősebb leszek és eltűnik minden ami kétséges, ami nem egységes. Erő, hit, stabilitás és szeretet töltötte be a szívemet, elmémet és testemet. Már nem energia csomagnak érzetem magamat, egyre jobban megrajzolódtak határaim, egyre inkább elkülönültem az egységes mezőhöz képest, de ez semmi traumát nem jelentett, mert meg tudtam őrizni mindazt magamban amit az egység jelentett.
Búcsú a Szellemi szülőktől és indulás előre a Földre. Megéltem ott, abban a pillanatban, hogy soha-semmi nem végleges, minden folytatódik csak valahogy másképpen. Elbúcsúztunk a viszont látás teljes tudatában és ment mindenki a „helyére”. Én a Földi szüleimhez, ők vissza a Szellemi dimenziókba és most is onnan látnak, figyelnek.
A Földi szülőkhöz megérkezni olyan érzés volt, mint amikor tudod, hogy pontosan mi is történik veled és te egyszerűen csak hagyod, hogy megtörténjen. Elengedsz mindent és áramolsz előre. Most értettem meg végre, hogy a Földi szülőségünk apró porszem a Szellemi szülőkhöz képest. Mindaz amit itt a Földön meg tudunk kapni, az csupán kicsinyített mása, gyenge utánzata a Szelleminek.
A Földi szülők feladata csupán az, hogy befogadják és amíg szükséges óvják és segítsék a megérkező Lelket. Nem tehetünk többet! A Lélek aki leszületik magával hoz mindent, amire szüksége lehet. Ott van minden benne, szívében, Lelkében hozza az üzenetet. Földi szüleinknél „csak” fel kell nőnünk a földi élethez, ki kell várjuk, hogy felnőtté váljunk, hogy a hozott feladatra, küldetésre emlékezni tudjunk.
Amikor emberként felnőtté válsz és szembe nézel az élettel, akkor képes kinyílni minden. Akkor kezdesz el emlékezni mindenre ami csak szükséges az itteni életedhez.
A Leszületés Misztériumát megélni maga volt a csoda számomra ami nagyon sok mindent helyére tett bennem. Most már tudom és minden sejtemben érzem, hogy a Földön élni, létezni jó és érdemes, mert a léleknek igazán szüksége van erre. Itt tud fejlődni a tapasztalások által, így haladhat előre és így, tapasztalásokkal telítve egyszer majd visszatérhet az Egységbe!
Amíg úton vagyunk sosem vagyunk és leszünk egyedül, hiszen Szellemi szüleink mindvégig figyelnek és vigyáznak minket. Amikor ezt nem hiszed, nézz csak fel a csillagos égre…ott vannak és világítanak neked!
Összpontosíts az életre, életedre és éld meg azt a lehető legteljesebben, hogy mikor vissza kell menned, odafent is legyen mit elmesélned, hogy milyen is volt a Földi élet.
Soha egyetlen pillanatra se felejtsd el, hogy LÁTNAK, VIGYÁZNAK TÉGED! Soha nem vagy egyedül, mert akik az indulásnál veled voltak, azok most is itt vannak körülötted! Itt az ideje, hogy megtaláld őket!
Akik igazán szeretik egymást, azok bármikor, bárhol egymásra találnak!