A Családállítás nálunk ezt jelenti…

Integráció a saját életedbe!

Az életünk folyamatosan történik. Fejlődik és kibontakozik. Meg kell tanuljuk látni az utakat, melyek előttünk kibomlanak és képessé kell válnunk arra, hogy kövessük a választott utat. Ehhez belső látás szükséges. Olyan tudás, mely mentes minden korábbi élménytől, nem határozzák meg szerepeink. Ahhoz, hogy a saját utunkat tudjuk választani, magunk mögött kell hagyjuk életünk eddigi szereplőit és témáit. le kell zárjuk gyermekkorunkat és meg kell érkezzünk felnőtt életünkbe. Ehhez meg kell értsük történeteinket, ki kell vonódjunk belőlük és tovább kell lépjünk. Elakadt Én-részeinket össze kell szedjük, integrálnunk kell ezeket.


Lelki szenvedés akkor keletkezik, ha nem a saját utunkat akarjuk járni, letérünk róla.

Az integrációs állításokban megérthetjük az élet áramlását, követhetjük azt. Képessé válunk mély megértésekre és szembe kerülünk a választás felelősségével. Eldönthetjük, hogy megyünk tovább az eddigi utunkon, vagy belevonódunk valóban és valóságosan a saját életünkbe, felelősséget vállalunk érte és elkezdjük élni azt.

Csoportvezetőként az a feladatunk, hogy segítsünk meglátni a másik embernek a saját útját és elkísérjük azon, ameddig szükséges.

Családállítás időpontok: http://wp.me/P4m9OO-uA

Várunk szeretettel!

————————————————————

A családállítás óriási Lehetőség számodra, hogy szembenézz a múltaddal, és tisztán, félelmek nélkül lépj tovább.

Mikor megszületünk, öntudatlanul, szeretettől vezérelve átvesszük a család “terheit”, és ezekkel a mintákkal, “batyukkal” éljük mindennapjainkat. Aztán egyszer csak eljön az idő és észrevesszük, hogy szinte semmi nem úgy működik az életünkben, ahogyan azt mi igazán szeretnénk. Ráébredünk, hogy nincs hatalmunk a saját életünk felett, tudattalanul másoljuk az ősöket.

Amikor ez a ráébredés  megtörténik, akkor jött el az ideje annak, hogy szembenézzünk múltunkkal és túllépjünk rajta, kinőjük azt.
Ez nem azt jelenti, hogy megtagadjuk mindazt ami történt, ahonnan származunk, csupán nem hagyjuk, hogy az elvárások és konvenciók, családi minták és viselkedési normák határozzák meg az életünket.
Saját életünkért  felelősséget vállalunk, és saját utunkat járjuk. Saját érték és mértékrendet teremtünk Önmagunk számára.
Hálásan gondolunk őseinkre akiknek az életünket köszönhetjük, és hálánk jeléül csinálunk a saját életünkből valami nagyon jót, az ő emlékükre.
Ennél többet talán nem is adhat az új nemzedék az ősöknek, mint hogy megmutatja, hogy elhozva a múltból az értékeket, tovább tud lépni, és képes boldogan, kiteljesedetten élni.

Ha Te is úgy döntesz, hogy ezt az utat választod, keress meg és segítek neked, hogy továbbléphess. A családállítás egy saját élményű csoportterápia, ahol segítünk neked szembenézni a gyökereiddel, és ha kell elkísérünk az úton amíg elég erőt nem érzel ahhoz, hogy egyedül menj tovább.

Egyet ne felejts el: Ha van bátorságod megélni a Saját igazságodat, ezzel lehetőséget adsz a másiknak, hogy ő is megélje a saját igazságát!

A megtapasztalás és a tudat új terei

Életünket, mindennapjainkat egy bizonyos tudatossági szinten, tudati térben éljük, amihez attól függően, hogy ez melyik szint, különböző megtapasztalások tartoznak. Az élet biológiai létráján a negyedik fokkal kezdődik a felnőtt élet. A férfi és a nő az élet sodrának, az élet szolgálatának adják át magukat, életközösséget alkotnak és gyereket vállalnak. Miután az egyén a gyermekkori családjából távozott és körülnézett a világban, egy új minőségű kapcsolatba lép: a két ÉN-ből, megszületik a közös MI. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, el kell hagyni a régi kötődéseket, le kell válni, tovább kell lépni. A leválás akkor lehet megfelelő, akkor tudunk jó minőségű kapcsolatokat felépíteni, ha megfelelő módon kötődtünk előtte szüleinkhez, és azután megfelelően leváltunk róluk. A hangsúly itt természetesen a megfelelő minőség megélése. Egyenrangú felnőtt kapcsolatokra akkor leszünk képesek, ha magunk mögött tudjuk hagyni a régi hatalmi szférákat és továbblépünk egy akkor még ismeretlen jövő felé.

Olyan valaminek kell alárendeljük magunkat, ami alapvetően nagyobb nálunk, túlmutat az egyén saját horizontján, tervein és akaratán.

Valaminek, ami kívülről, az élet nyitottságából érkezik, és amire az ember igent mond. Amikor a fiatalkor kivet bennünket a régi egységből és a hozzá tartozó előírásokból és kötelékekből azt azért teszi, hogy valakivel, akinek más az érték rendje, más családból származik, képesek legyünk olyan kapcsolatot létesíteni, ami már nem csak a régi folytatása. Az élet új kötődés, új csoport, új család felé vezet bennünket. Bár ez az új család is köteléket jelent, mégis más, mint a régi.

Szabadon választjuk, és egyenrangú az adott két ember között. A szeretet, ami a kapcsolat alapja lesz, szabadon áramlik, magától jön, és magától el is múlhat.Amikor átadjuk magunkat ennek a szeretetnek, lemondunk állítólagos választási szabadságunkról. Ennek árán viszont kapcsolatba kerülünk ismét valami nagyobbal, értékesebbel, ami belső tartalmat ad.

Ezen a szinten a tudat a teljesség felé fordul. Itt a kapcsolat már nem a hagyományon és a kötődésen, hanem a belátáson, bizalmon és a szereteten alapul. Megengedi és hagyja, hogy a másik olyan legyen, amilyen. Itt már talán nem is egy adott személy felé érzett szeretetről van csak szó, hanem arról, hogy a gondolataink, érzéseink, cselekedeteink a szereteten alapulnak. A szív megnyitásáról van szó, ami nem csak egy személynek, hanem a teljes létezésnek szól.

Döntéseinket nem a múlt határozza már meg, hanem az, ami a jövőből a jelenben megjelenni, megmutatkozni és érvényesülni akar. A szív útja életút, amit élni kell, és amely mindig új. A bizalmatlanságot és a félelmet belülről kell legyőznünk ahhoz, hogy valóban feltételek nélkül, nyitott szívvel találkozhassunk a világgal és a többi emberrel. Amikor az ember kitárt szívét kínálja az életnek, az élet is megnyílik, és egyre többet mutat meg magából. Ahhoz, hogy ezt a lépést megtehessük, belső munkára van szükségünk és olyan segítségre ahol megtapasztalhatjuk a tudat tereit, lehetőségeinket, megmutatja magát jövőnk egy lehetséges darabja.

A Lélek számára olyan megközelítés szükséges, ami arra keresi a választ, hogy mi az, ami a Lelket belülről vezérli, és mire van szüksége az embernek ahhoz, hogy a világgal és önmagával összhangba kerüljön.

Egyszerűbben, a mai világ gondolkozásával fogalmazva: az értékektől kiüresedett világban hogyan képes az Én újra kapcsolatot találni valami nála nagyobbal, ami anélkül mutat irányt számára, hogy a régi világba kellene visszazuhannia?

A megtapasztalás és a tudat új terei

Az ilyen minőségű Családállításokon a megtapasztalás és a tudat teljesen ismeretlen tereibe léphetünk be. Megélhetjük, hogy a tudásnak és a megtapasztalásnak létezik egy olyan síkja, ami túl van a személyesen, és végtelenül nagyobb nálunk. Mindaz, amit egy segítő szerepében átélhetünk, sokkal több és teljesen más, mint amit a saját életünkben megélhetünk. Azt is megélhetjük, hogy önmagunkon túl van valami, ami a személyiségen túl létezik, és hogy másokkal bármikor összekapcsolódhatunk.

Ha képesek vagyunk magunkat bizalommal átadni a térnek, és rábízzuk magunkat az állítás vezetőjére, és erre az időre feladjuk a megértés és kontroll iránti igényünket, akkor a maguk teljességében – intellektuálisan, fizikailag és érzelmileg is – megtapasztalhatunk dolgokat. Azt is megtapasztalhatjuk, hogy ez a tér gondunkat viseli, benne is és bennünk is ott van az élet teljes tartalma, a legborzalmasabbtól a legfenségesebbig, amit itt megélhetünk, és az élmény itt nem lesújt, hanem kitágít és megerősít bennünket.

Bármennyire is nem gondoljuk, ma már egyértelmű tény, hogy kötve vagyunk családunk és elődeink történetéhez, sorsához, és ez hatással van ránk. Fel kell fedezzük a fejlődés egy pontján, hogy tudatalattinkban törvényszerűségek hatnak, amelyek alól nem tudjuk kivonni magunkat. Ezekre a felismerésekre a megoldás a Család és Rendszerállítás útja.

Ahhoz tehát, hogy megfelelő minőségű kapcsolatban élhessünk, rendbe kell tennünk múltunkat, kötődéseinket. A szülőktől el kell határolódni és önmagunkra igent kell mondani.

1. Igen, a szüleim vagytok és én a gyermeketek vagyok. Elfogadom tőletek az életet úgy, ahogyan kaptam. Egyetértek azzal, hogy olyanok vagytok, amilyenek, és hogy én is olyan vagyok, amilyen.
2. Nem, nem vagyok a tulajdonotok, és nem azért vagyok, hogy az igényeiteket és elvárásotokat beteljesítsem. A ti életetek a tiétek, az én életem, az enyém. Sem hozzátok, sem magamhoz nem tartozom, hanem azt követem, amit a magam számára helyesnek érzek.
3. Köszönöm az életet és mindazt, amit adtatok. Elfogadom, és a magam módján a legjobbat hozom ki belőle.

A gyógyulásunk és a megoldás, a Renddel való összhangba kerülés. Életünk mindig valami nagyobbhoz kapcsolódik. Sem fizikailag, sem lelkileg, sem szellemileg nem vagyunk képesek önmagunk megteremtésére. Ez csak a fiatalság illúziója, amit idővel ők is kinőnek. Nekik erre az illúzióra van szükségük ahhoz, hogy képesek legyenek elszakadni szüleiktől, és mindattól, ami már meghaladott.

Az élet rendjének belátása nem arról szól, hogy visszafelé fordulunk, és valami régit élesztünk fel, hanem hogy a saját utunkat találjuk meg anélkül, hogy azt gondolnánk, ezt szabadon, mi magunk teremtjük meg. Mindaz, amit a modern ember létrehozott, nem él!

Bármilyen nagyszerűek is alkotásaink, csak konstrukciók maradnak, s így élettelenek. Az életet alkotásainkon kívül találjuk meg. Mindig szembejön velünk, a maga nagyságával, a maga hatalmával, és a maga valóságával. Az életet nem hajthatjuk ellenőrzésünk alá akkor sem, ha valamennyi összefonódásunkat feloldjuk, vagy ha minden erőnkkel azon fáradozunk, hogy mindig mindent rendben tartsunk.

A Családállítás révén azonban ráébredhetünk arra, hogy az élet rendjeitől való megszabadulás csak a lelki „halál” árán érhető el. Az élet ezeken a rendeken belül működik, és akkor találjuk meg belső szabadságunkat, ha összhangban vagyunk velük.

Az élet folyamatosan mozog, így a rendek is mozognak. Dinamikusak, változnak a tudattal együtt növekednek és alakulnak át. Az élet teljesség! Ez a teljesség sem az egyén, sem a csoport elvárásaival nem törődik. Nem emberi konstrukció és nem rendszer. A létezés módja a teljesség. Csak teljességként működik. A teljességben semmi nem megy veszendőbe, semmi nem tűnik el, és semmi nem tehető meg nem történtté. Így a családhoz, vagy bármely csoporthoz tartozásunk is független a vágyainktól, és attól, hogy mennyi ideig és hogyan él valaki, mit tett, és, hogy egy esemény szép vagy rettenetes volt-e. Minden és mindenki a nagy teljesség része, helye van benne.

Ha ezt képesek vagyunk meglátni, belátni, elismerni, akkor szívünkben, belső világunkban béke lesz! Így leszünk képesek nyitottan, szívből kapcsolódni egymáshoz bizalommal, félelmek nélkül, így teremthetünk egy új minőségű világot Önmagunknak, szeretteinknek, gyermekeinknek.

Itt az idő! Lépj egyet előre…lépj tovább!

Várunk szeretettel a Térben: Andi&Aletta

Családállítás, Életgyógyászat, Életminőség koordináció, Bach-virágterápia, Színterápia, NLP, Maja szimbólumrendszer, REND-SZER-TAN, Blue Energy System, Meditáció, elvonulás, táborok, Kristály gyógyászat, EMK, Gyógyító kommunikáció.