Az én korosztályomra azt mondják ma a szakemberek, hogy szendvics generáció vagyunk… Egyik oldalunkon a szüleink vannak, a másik oldalon pedig felnőtt gyerekeink. Mi vagyunk azok, akik még a poroszos rendszerben nevelkedtek, akiket otthon büntettek, vertek, ha az iskolában vagy a családban nem megfelelően viselkedtek. Mi vagyunk azok, akik első osztályos korukban is egyedül jártak…
A Mindenségben óriási változások zajlanak, látható és láthatatlan szinteken megmozdult minden. Senki nem látja még pontosan, nem lehet megfogalmazni, szavakkal jellemezni, csak érezni tudjuk. Ez a változás most teljes elköteleződést kíván. Elköteleződést a fejlődés, változás mellett, az út mellett. Elengedni a régi törvényszerűségekhez való ragaszkodást, a sémákat, a régből hozott megoldásokat, ötleteket. Elengedni mindenkit és…
Amikor rád gondolok vagy a szemedbe nézek, már nem talállak téged…mondhatnám, hogy messzire sodort minket egymástól az élet, de ez nem igaz. Itt vagyunk egymástól karnyújtásnyira, és mégis nagyon messze. Megváltoztál, megváltoztam. Már nem azok vagyunk, akik ott-akkor, kimondták egymásra az igent. Elmúlt a bizalom, a ki nem mondott ígéret. Vége lett köztünk valaminek… Te…
Felnőtt emberek, akik még ma is a szülői elismerésért, a családban őket megillető helyért küzdenek. Párkapcsolataikban tükröződik vissza, hogy ott, a legelső pillanatban valamelyik szülő a fogantatásra, születésre, az életére nem mondott igent. A kapcsolataikban sem érzik magukat fontosnak, az első helyet valahogy sosem kapják meg. Szeretők, fel nem vállalt társak ők, akik nem kívánnak…
Gondolhatod azt, hogy a legnagyobb fájdalmat, és ezáltal traumát az okozza, amikor elveszíted a másikat. Sokszor az a legnagyobb trauma, hogy kapcsolatban maradsz, találkoztok. Minden ilyen találkozásnál megsérülsz. Újra és újra elveszítesz önmagadból egy újabb darabot. Egy részt, akinek létezéséről rajtad kívül senki nem tudott…egy érző részedet, ami másoknak talán láthatatlan, neked mégis önmagad pótolhatatlan…
Az emberek többsége egy teljesen megváltozott világban, a régi megszokott módon szeretné még mindig működtetni az életét. Nem veszik figyelembe, hogy az az értékrend ami volt, mára teljesen értéktelen lett. Eltűntek a jól működő, bizalmi viszonyon és szereteten alapuló családi kötelékek. Feszültséggel telítettek a családdal való találkozások, ünnepségek. Kritika, ítélkezés, intolerancia van az elfogadás helyett.…
Elengedni nehéz…mert nem tanította meg senki, hogy mikor és hogyan kell jól csinálni. Helyette megtanították, hogyan kell a méltatlanságot elviselni, hitrendszerünket, érzéseinket, alapvető szükségleteinket feladni. Elviselni a magányt, pótcselekvésekbe menekülni, függőségi viszonyokat építeni, önmagunkat és a másik embert tárgyiasítani. Lemondani önmagunkról, és helyette a domináns másikhoz igazodni. Igazságtalanság előtt fejet hajtani, kiszolgáltatott helyzetben benne maradni,…
Minden ami történik veled az életedben, minden találkozás, és esemény azért jön létre, hogy te felismerhesd benne azt az üzenetet, amivel tovább léphetsz. Előző életeinkből jövünk, ahol már elértünk egy tudatossági szintet. Ebben az életünkben egyrészt emlékeznünk kell arra, hogy meddig jutottunk el az előző életeinkben a fejlődésünkben, másrészt tovább kell fejlődnünk, hogy egy következő…
A mindennapok szintjén nem vagyunk tudatosak arra, hogy kik azok az emberek, akik új emberként, vagy visszatérő újként megjelennek az életünkben. Pedig ezek az emberek, az energiák szintjén, kinyitják vagy becsukják az ajtót valakinek. Amikor egy ajtó bennünk kinyílik, régóta nem látott, nekünk kihívást jelentő régi kapcsolatok jelennek meg az életünkben. Fagyos, hideg szélként lépnek…
Már nem lehet semmi olyan, amilyen volt… és talán pont ez a lényeg, hogy ne is legyen olyan amilyen volt. Az átmenet, az átállás viszont nagyon nehéz folyamat. Egyrészt magában hordozza a veszteséget, másrészt nincs még kész az új Élet. Mindenki életében vannak olyan események, melyek megváltoztatnak mindent. Amikor felébredünk, amikor újra öntudatunkra ébredünk, akkor…
Sok minden megváltozott a világban. Már nem úgy működnek a dolgok, mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt. Óriási változások történtek a világban, és ezek a változások kikövetelik az új működést. Évtizedekig tanították, tanítottuk, hogy hogyan kell önmagunkat képviselni. Fontossá vált az „énidő”. Fontossá vált minden, ami az énről szól. Az emberek igyekeztek felszabadítani önmagukat a bántalmazó kapcsolatokból,…
Nagyon sokszor felmerül a kérdés, hogy milyen meditációt érdemes gyakorolni, hogy megtaláljuk belső középpontunkat, egyensúlyunkat. Mi a Szerető Kedvesség, Együttérzés meditációt gyakoroljuk, és ezt javasoljuk neked is. A beágyazott video angol nyelvű, mi így fordítottuk: Szerető Kedvesség Meditáció Kezdjük azzal, hogy kényelmes ülőhelyzetbe ülünk. Tartsa a gerincét magasan és egyenesen, és enyhén hajtsa hátra a…
Szükségünk van a mentális kapaszkodókra a mindennapokban, hogy a kihívások, és nehézségek mellett is képesek legyünk fókuszáltak maradni, és a saját utunkon megállíthatatlanul haladni előre. Adamus Saint Germain összegyűjtötte számunkra azokat a mondatokat, melyek minden időben a segítségünkre lehetnek. Használd minden nap, és meglátod a csoda nem marad el… Tudtad, hogy TE is lehetsz Mester,…
MI a Lélekkel való munkáról beszélünk. Ha a Lélekről beszélek, egy kép jelenik meg előttem: a perifériáról kiindulva több pontból, csillag alakban közelítek a középpont, a mag felé. Minél inkább megközelítem ezt a középpontot, mert elérni sosem fogom, annál inkább rákényszerülök, hogy szimbólumokban gondolkozzak, fogalmazzak. A Lélek középpontjáról nem lehet egyszerűen beszélni: ott csak LÉTEZNI lehet, és…
Ha szereted olvasni írásainkat, ha Lélek morzsákat keresel magadnak a mindennapokra, ajánlom szeretettel blog oldalunkat, ahol az elmúlt 7 év összes írását megtalálod: https://talentumok-lelekebredes.com Köszönjük neked, ha barátaiddal is megosztod!