„Én vagyok a sötétség Fénye, és a Nyugalom tánca.”
Lassan, lépésről-lépésre kikerülünk a hosszú, hideg télből, és elérkezik az új tavasz. A tél az éjszakát szimbolizálja számunkra. Sötétség, mélységek, árnyak, a Fény hiánya…
A tél mindig arról szól, hogy belülre zarándokoljunk, megkeressük saját árnyékainkat, és átalakítsuk azokat. Meg kell tapasztaljuk, hogy ha szeretettel, türelemmel foglalkozunk ezekkel az aspektusokkal, együttműködővé válnak. Volt rá időnk az elmúlt időszakban, hogy tudatosan kibontsuk a bennünk rejlő ajándékokat, megtaláljuk azokat a számunkra még új aspektusokat, melyekkel együtt kiteljesíthetjük önmagunkat. Időről-időre szükségünk van erre a belső munkára, mert ezen keresztül találhatjuk meg a bennünk rejlő kincseket, és ettől lehetünk egyre színesebbek, és erősebbek.
Erő, ami segít, épít, megtámaszt, energiát ad a továbblépéshez vagy újrakezdéshez. Erő, ami szükséges, sőt elengedhetetlen az élethez. Erő, amit olyan sokféle módon használnak az emberek. Vannak akik a maguk javára fordítják, és kihasználnak másokat, helyzeteket. Vannak, akik a másik javára használják a saját erejüket. Építenek, segítenek, támogatnak, megvédenek.
Ők, akik így használják erejüket, ők az igazán erősek. Ők azok, akik a bennük lévő szívből, szeretetből nyerik az erejüket.
A szív nélküli, nyers erővel csak ártani lehet… amit így építenek, az egyszer összeomlik, örök érvényű sosem lehet.
Most a te erőd ébresztésének van az ideje! Szólítsd meg, és ébreszd fel! Honnan válaszol neked? A fejedből kiabál vissza, vagy a szívedből suttogja?
Ismered, megtapasztaltad már a saját erődet, vagy eddig mások ereje tartott meg?
A kívülről kapott erő egyetlen pillanat alatt eltűnhet, minden amit azzal építettél romba dőlhet. Elveszik minden ami általa keletkezett, a semmibe. S ha mi ilyen hamis erőbe kapaszkodunk, ha ebben hiszünk, hogy a mások ereje megtarthat minket, akkor az adott pillanatban mi is elveszhetünk, eltűnhetünk a semmiben.
Itt az ideje, hogy felébreszd a saját erődet, és meglásd, hogy ha most még erő nincs is benned, tartásod attól még lehet… tartást adhatnak azok a belső értékek amik ott vannak benned. Tartást adhat a szeretet, elfogadás, tisztelet. Nincs annál erősebb, aki a körülményektől függetlenül is szeretni képes. Aki történjék bármi, szívét nem zárja be, fájdalmával, félelmeivel együtt is együtt érez, és szeret, az az ember a legeslegerősebb. Tartást annak biztos tudása is adhat, hogy bár a helyzet lehet nehéz vagy akár kilátástalan, tudod, hogy sorsodat nem kerülheted el, és tudod, hogy a Lélek, a benned lévő halhatatlan esszencia segít, támogat abban, hogy mielőbb véget érjen a szenvedésed.
Vannak pillanatok, amikor már semmi más nem hiányzik ahhoz, hogy valami nehéznek vége legyen, csak egyetlen lépés, cselekedet. Ilyenkor már nem kell mérlegelni, és másokat megkérdezni, csak lépni, cselekedni. Lépés, cselekvés közben fogod megtapasztalni az erőt, ami felébred benned.
Sose felejtsd el, hogy jogot formálhatsz a saját erődre, kapcsolódhatsz felsőbb énedhez, az ő erejéhez és szuverenitásához, és ezen keresztül összehangolódhatsz a magasabb igazságokkal. Innen, ebből a magasabb igazságból születhet meg benned az az erő, ami a Lélek ereje, a szíved ereje, a Te erőd, az az erő amit neked szántak, hogy ha szükséges rombolj, vagy építs vele.
Ébreszd fel a benned szunnyadó saját erődet, és tapasztald meg, hogy milyen… ez az élet. A tavasz az erőtől ébred. Erő szükséges az újjászületéshez, az új minőségű élethez.
Te vagy a sötétség fénye…
A természet már ébred… ÉBREDJ!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea és Dömötör Aletta