November 15.-én kezdődik el az 5. hónap a Maya naptárrendszer szerint. A Kék Majom hónapja áll előttünk, nézzük milyen kihívásokat tartogat számunkra…
A Majom jegy főbb témái, amivel dolgozni kell:
– a szélhámos majom lebontja a szerkezeteket, látszatokat és képzeteket, melyekre nincs már szükségünk többé, mert nem tudnak már segíteni rajtunk. Felhatalmaz minket arra, hogy cselekedjünk spontán módon, kiszámíthatatlanul. Lazuljunk el! Mosolyogjunk! Ne legyünk olyan komolyak! Higgyünk a pillanat varázsában. Figyeljük meg, mi tárul fel a spontaneitásban. A megvilágosodásnak nem kell nehezen jönnie; örömteli is lehet!
– vizsgáljuk meg, ártottak-e belső gyermekünknek a társadalmi és családi elvárások? Arra ösztönöz, hogy őszintén próbáljuk felmérni érzékenységünket és azokat a mintákat, szokásokat, érzelmi reakciókat, melyeket önvédelemből alakítottunk ki. Azt sugallja, hogy meg kell gyógyítanunk belső gyermekünket. E gyógyulási folyamat kezdete lehet, hogyha képessé válunk tudatosan kifejezni mély érzelmeinket és sürgető gondjainkat úgy, ahogy azok felmerülnek. A további lépések természetszerűleg fognak kialakulni döntésünk értelmében, miszerint megbontjuk a régi sémákat és szakítunk eddigi szokásainkkal.
– becsületes figyelmeztetéssel szolgál: a szélhámos majom trükkösen beléphet az életünkbe, és feje tetejére állíthatja azt. Ami tudatalatti és változást kíván, veszélyben forog. Ez a tapasztalat nyomasztónak és kaotikusnak tűnhet. Annak megtapasztalása, hogy minden szétszakad, ami már nem szolgál minket, először zavaró lehet, de átalakulást hoz, csakúgy, mint új felfogást és végkifejleteket az életünkben. Véssük az emlékezetünkbe hogy mindenben, ami történik velünk, benne van a tökéletesség. Ahogy a falak ledőlnek, felderül egy mosoly, melyen át Esszenciális Önvalónk fénye sugárzik.
– lehet, hogy nem látjuk meg jelenlegi helyzeteinkben a humort. Azt hisszük, hogy a humor és nevetés csak rajtunk kívül keletkezhet? Milyen igazság kimondását kerülgetjük? Vizsgáljuk meg a spontán igazságokat vagy az elhallgatott kérdéseket, melyeket vicceinkben elbújtatunk. Elhallgatjuk az igazságokat, hogy ezzel is eltakarjuk ügyetlenségünket és elleplezzük sebezhetőségünket? Hogyan kerülhet szóba az alkalmatlanság vagy a bírálattól való félelem érzete?
– vizsgáljuk meg, hogyan tölthetnénk meg mindennapjainkat humorral és viccel. Inkább kreativitással és játékossággal közelítsük gondjainkat, mint racionálisan és logikusan gondolva át a megoldást. Odasettenkedhet hozzánk egy válasz akkor, amikor a legkevésbé számítanánk rá. Fessük be az arcunkat a valószerűtlennel. Legyünk bohócok. Ha nehéz helyzetbe kerülünk, túlozzuk el annyira, hogy humora megjelenjen. Ha a dolgok túl bonyolultnak tűnnek, egyszerűsítsünk. Engedjük előbújni magunkból a belső, isteni gyermeket, és hagyjuk, hogy táncoljon, rajzoljon, színezzen, énekeljen, nevessen és játsszon. Ezek a tevékenységek bármilyen korú isteni gyermeknek kijárnak.
Az egyetlen pillanat a most. Éljük az álmainkat és látomásainkat, mindenre szentként, eredeti természetétől fogva elragadóként és örömteliként tekintve. Isteni gyermekként járjunk a visszanyert ártatlanság ösvényén. Szakítsunk le magunkról a gondok rétegeit és hódítsuk vissza a teljességet. Tárjuk fel még egyszer, újra szívünk bizalmát. Emlékezzünk, hogy isteni gyermekként semmit nem kell tennünk, és semmilyennek nem kell lennünk azon kívül, hogy megtestesítjük a szeretet egyszerű jelenlétét.
– vizsgáljuk meg önmagunkat, ha a humort arra használjuk, hogy elutasíthassunk, bírálhassunk, bánthassunk, elkerülhessük vagy gúnyolhassuk másokat. Felhasználjuk-e arra a humort, hogy saját gondjainkat valaki másra vetítsük? Legyünk egyenesek, amikor kifejezzük az érzelmeinket. Legyünk nyitott szívűek. Legyünk mágikus gyermekek, aki megkockáztatja, hogy kimondja, amit valójában gondol.
Hívjunk elő egy olyan gyermekkori álmot, vagy látomást, melyet már majdnem elfelejtettünk. Figyeljük meg, hogy mit mutatnak igazi vágyaink. (Ha ezt megtesszük, készüljünk fel a varázslatos eredményekre.) És ha a humorérzékünk kipottyanna a farzsebünkből, és valaki egy cetlit ragaszt a hátsónkra, ne felejtsük el, hogy a humor és nevetés a legerősebb gyógyítók.
Ebben az előttünk álló 28 napban a fő mottónk lehet: …rázva, nem keverve…
Kívánunk nagyon sok kitartást és elfogadást a következő időszakra, legyetek ártatlanok, mint a gyermekek!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea és Dömötör Aletta