Egységből Egységbe érkeztünk mi négyen, együtt indultunk. A csillagösvényen kéz a kézben tiszta szívvel szálltunk alá kis batyunkkal a kezünkben. Csomagunkat a Mindenség készítette össze, tartalmuk különböző, kincsekkel, meglepetésekkel, megoldandó feladatok sokaságával. Lelkünk fénye vezetett, kit-kit a saját útjára letett. Az egységünket a tér és idő áramlása megbontotta. Ezek az utak messzebb kerültek egymástól. Eltávolodtunk, elvesztünk. Hiányát nem éreztük, mert az otthon melegét hamar elfelejtettük. Új életünket kezdetben boldog tudatlanságban éltük. Az idő múlásával rájöttünk, hogy valami hiányzik. Hol keressük? Miért hiányzik? Mihez van szükségünk arra, ami hiányzik? Az idő múlásával személyiségünk fejlődésével a csomagok tartalma kiborult. A sötétség tengere vesz körbe minket.
Olykor-olykor titokzatos fények tűnnek fel a horizonton. Ismerősek ezek, halvány emlékképek derengenek bennünk. Valahol már láttuk ezt. Amikor a fények az éjszakában felizzanak, magunkénak érezzük, érzékeljük, hogy valamikor a kezdet kezdetén, amikor kiváltunk, egyek voltunk. Szeretnénk újra összetartozni. Emlékszünk, hogy a Szeretet végtelen energiája köt össze bennünket. Érezzük azt, hogy összekapcsolódunk. Keressük a találkozás lehetőségét. Kívül keressük, de rájövünk, magunkban kell fellelnünk a megoldás kulcsát. Egy láthatatlan kéz vezet bennünket, ez a tanítóink keze. Rábízzuk magunkat a kéz érintésére, engedjük vezetését. Azt sugallja, hogy a kincsünket a csomagunkban találjuk. Sötétben kotorászunk benne, amikor egy lámpás akad a kezünkbe. Ahogy kivesszük, az eddig elrejtett Fény kigyullad benne. Most látjuk meg, hogy ez a Fény a sajátunk. A mi Lelkünk fénye egymáshoz vezet minket. A Szeretet lángol, ég, áramlik köztünk és egymásra talál, a négy lámpa fénye újra egymásra talál.
Jó itt lenni, egymást ölelni, de mindannyian tudjuk, hogy mennünk kell tovább, mert a világnak szüksége van a lámpásaink fényére. Megálltunk egy pillanatra: megéreztük, megtapasztaltuk, hogyan ismerjük fel saját lámpásaink fényét. Mert már tudjuk és emlékezünk minden pillanatban, hogyan maradhat miénk a Fény. Megéreztük azt is, hogyan tudunk kapcsolódni és a kapcsolódáson keresztül feléleszteni azokban a tüzet és a Fényt, akik hagyták magukban kihunyni. Mindannyian érezzük a késztetést, hogy ezt a Fényt tovább adjuk mindazoknak, akik sötétben és hidegben dideregve élnek. Mi tudjuk már, hiszen a mi sebeink, sérüléseink hasonlóak vagy ugyanazok, mint az övék. De mi már tudjuk, hogyan kötözzük be és gyógyítsuk sebeinket. Mi tiszta szívvel átadjuk ezt a Fényt nekik, hogy többé senkinek ne fájjon és ne fázzon.
Figyeljük az éjszakát bevilágító Fényt és keressük forrását. Hová tűnt, hová lett? Érezzük hívó szavát. Kézen fogva útnak indulunk a pislákoló Fény felé a félhomályban összekapaszkodva. Minden csupa sejtelem és titokzatosság. Mi vágyunk a szabadságra: Menjünk vagy maradjunk? Ez itt a kérdés, hogy mit válasszunk. A Fényt vagy az általunk kreált kalitka fogságát? Az ajtók becsukva. Biztonság van, de az ajtó alatt átszűrődő fény hívogat. Érezzük, indulnunk kell, mert bezárva nem maradhatunk. A ketrec kinyílik, a madár felrebben és vezetni kezd a mindent bevilágító erősödő fény felé. Nyílik a szív, lehullanak az álarcok. Egyre könnyedebben lépkedünk, Lelkünk dallamai fütyörésznek. A madár énekel. Kik vagyunk és hova tartunk? Fény vagyunk vagy madár? Madár vagy Fény? Kalitka vagy átjáró? Azok vagyunk, amivé válni akarunk. Oda tartozunk, ahova akarunk. A döntés a miénk. Lehetünk bezárt lelkek vagy szárnyaló madarakká válhatunk. Utunkat kísérheti a Fény, ha elindulunk. Hibázhatunk, de ettől egyre bölcsebbé válhatunk és újra igent mondhatunk…
Könnyedek vagyunk, mert az igen már megszületett. Velünk együtt született, csak eddig nem ismertük fel. Kalandokkal teli volt az utunk, minden kaland egy felismerés. Felismerésekből és igenekből épül a híd, ami minket is összeköt. Így találkozhat szív és ész. Megmutathatja egy új arcát ez a kapcsolódás, mert minden kapcsolódás egy ajándék. Így a kaland üzenetté válik. Rajtunk áll, hogy elolvassuk-e a nekünk szóló üzenetet és a megannyi levél közül kiválasztjuk-e a hozzánk szólót. Az az egy marad, a többit viszi tovább a szél, hogy címzettjüket ők is megtalálhassák. Mert minden üzenetnek van egy gazdája. Ha elolvasod a neked szóló üzenetet, és megérted annak tartalmát, magad válsz a Szeretet lámpásává.
Mercz Andrea, Szili Gyöngyi, G.Szabó Nóra, Csékei Vivien