A családállítás a morfogentikus térben történik, komoly Szellemi szabályok, és Törvényszerűségek keretei között. Az Egység tudat, Egység szemlélet számunkra azt jelenti, hogy mindig-minden körülmények között betartjuk a Rendet a Térben, az állítások vezetése közben. Egységben gondolkozni, dolgozni azt jelenti, hogy elismerem a morfogenetikus Teret teljesnek, egésznek, én magam alárendelődök ennek a nagyságnak, és alázattal szolgálom, azt adom oda az embereknek, amit számomra megmutat. Nem gondolok bele többet, és nem veszek el belőle. Az Egység szemlélet csoportot feltételez, csoporttal dolgozunk a térben. Egyedül, magadban, az Én-ben nem tudod teljességében megélni az Egységet, szükséges valaki, akivel együtt emlékezhettek. A perifériára sodródott Én-nek szüksége van a segítségre, hogy valaki a kezét megfogja, és a középpont felé vissza vezesse.
Az állíttató szándékának megfelelően dolgozunk a Térben, a szándéka adja meg az irányt az állításhoz, a cél eléréséhez. Az állítást vezető alapfeltevés, hogy mindig van valaki, aki hiányzik az egészhez, Egységhez képest. Mi ezt a valakit keressük, ez az állítás lényege, hogy megtaláljuk a hiányzó láncszemet, és az állíttató újra megtapasztalhassa a teljességet, egységet. Ahhoz, hogy ez a felismerés, és találkozás, megélése létrejöhessen, megértés, elfogadás, megbocsátás, elengedés szükséges. Ahhoz, hogy ezek a fogalmak az állíttatóban újra életre kelhessenek, alázat, és tisztelet kell. Ezt az alázatot, és tiszteletet, az állítás vezetője, és a segítők mutatják meg munkájukkal a Térben. Azzal, ahogy részt vesznek a folyamatban, ahogy segítik egymást abban, hogy az állíttató számára a Csoda megszülethessen.
Amikor Egységről beszélünk, a Szeretetről beszélünk tulajdonképpen. A szeretetről, ami mindig ott áll mindenek felett. Az állítás vezetője az, aki minden résztvevőt erre emlékeztet, az ő dolga, és felelőssége, hogy az állításokban megmutassa a szeretet erejét, hatalmát, és támogassa az állíttatót abban, hogy az állítás végén ő is megélhesse a saját rendszerében azt a szeretetet, amit út közben elveszített. A szeretet hiányában élt élet kemény, nehéz, és sokszor értelmetlennek is tűnhet. Nekünk Családállítóknak abban kell segítséget nyújtanunk a hozzánk fordulóknak, hogy újra IGEN-t tudjanak mondani elveszített, megcsonkított önmagukra, és életükre. Ez nem felelősség számunkra, hanem annak lehetősége, hogy az önmagát elveszettnek, reménytelennek érző embert visszakísérjük a saját életébe, és saját helyére. Mindenkinek meg van a saját helye a Rendszerében, amit csak ő tölthet be. Nem vehetik el tőle, nem ruházhatnak mást fel vele. Amikor beállunk a saját helyünkre, elismernek minket, akkor megváltozik minden, értelmet nyer az élet. Elfogadva, elfoglalva helyet, megbékélés, nyugalom költözhet az életbe.
Minden rendszerben vannak megtagadott, kitagadott emberek. Olyan történetek, amelyek miatt a tettesek így vagy úgy, kirekesztődnek. A megtagadással keletkezik energetikai csomó a térben. Amikor megtaláljuk a hiányzó, megtagadott embereket, visszakapják helyüket, a csomó feloldódik, az energia kiegyenlítődik. A hely megadásával elismerést kap, visszanyeri méltóságát mindenki aki az adott rendszerhez tartozik.
Amikor úgy érzed, hogy szeretnéd megtapasztalni mindezt, várunk szeretettel a Térben!
Váradi Andrea és Dömötör Aletta
