– 2022. Július 26.-2023. Július 24.
Az elkövetkező hónapokban erőteljes energetikai támogatást kapunk arra, hogy visszatérjünk saját magunkhoz, azzá váljunk, akik vagyunk.
Talán nem túlzás ha azt mondom, hogy mindannyian elhangolódtunk önmagunktól. Az elvárások, a megfelelési kényszer letérít minket a saját utunkról, és kényszerpályára tesz, aminek eredménye, hogy kevésbé, vagy akár teljesen elveszítve önmagunkat, életünk megfeneklik, kiábrándulunk, pót élvezeteket, függőségeket keresve, eszünket elveszítve menekülünk. Olyan világot teremtünk magunknak, amiről azt gondoljuk élhető, de ahogy telnek az évek, ráébredünk, hogy kreálmányunk élhetetlen, elvágyódunk. Hatalom és illúzió, hazug álomvilág melynek önkéntes rabjai leszünk. Megalkuszunk, és ezzel eláruljuk önmagunk. A múltban fájunk, vagy a jövőben szorongunk, a jelennel talán nem is találkozunk. A jelenben teremtett helyzetek olyan szinten elviselhetetlenek, hogy nincs más hátra, mint előre… menekülni kell hátra, vagy előre, de el innen, jó messzire…
Zátonyra került önmagunkból sóvárogva vágyjuk azt az időt, amikor még önmagunk voltunk. Mert emberi létezésünk egyik büntetése, hogy emlékezünk. Jóra és rosszra egyaránt. Felidézve azokat az időket, amikor még volt önálló véleményünk, és azért ha kellett harcba is szálltunk, vagy akár küzdöttünk…mert hűségesek voltunk. Önmagunkhoz, egy eszméhez, ígérethez amit magunknak, vagy valaki számunkra fontos embernek tettünk. Kitartottunk, nem rettegtünk a kirekesztettségtől, mert tudtuk, egyedül is erősek, és képesek vagyunk…Józan fejjel kergettünk álmokat, vágyakat, ideáknak hívták akkor még ezt, és nem lenéztek, megvetettek, amikor tudtunk nagyokat álmodni, hanem tiszteltek, és segítettek megvalósítani. Tisztelet, ami elveszett, már nem használják a mai világban az emberek. Nem fejezünk ki érzelmeket, emojikat használunk helyette, nem ülünk le beszélgetni, messengeren írjuk meg, amit el lehetne mondani egy kávé mellett. Nincs szükség már találkozásra, valódi kapcsolódásra, mert nem merünk már egymás szemébe nézni. Elhittük a szándékosan megváltoztatott mondatokat.
Azt kérdezed most, mire gondolok? Íme:
Nem mindegy, hogy azt mondják neked, hogy:
– Csodák csak a csodálatos emberekkel történnek… vagy
– Csodák a csodálatos emberekkel történnek…érzed a különbséget?
Az elsővel azt üzenik neked, hogy te szinte biztosan nem tapasztalhatsz meg csodát, varázslatot, mert az kevesek kiváltsága. A második mondatban az az üzenet, hogy ha te, én vagy bárki más Jóságos, és Szeretet van a szívében, azaz csodálatos, akkor csodák történhetnek vele. Varázslatok. Ez a mondat bíztatás, hogy legyél Jó és Szeress, és akkor veled is csodák történnek, a varázslat része lehet az életednek.
Elsomfordálunk a saját életünkből, mert szégyelljük magunkat…azért, hogy hagytuk, hogy mindez megtörténjen. Sőt, nem csak hagytuk, aktívan részt vettünk benne. Megengedéssel, fejet hajtással, megalkuvással. Feladtuk önmagunkat, és cserébe semmit nem kaptunk…nos, hát most itt tartunk, innen indulunk.
Mindannyian itt tartunk…
A kérdés az, hogy TE most mit választasz, és merre megy a tovább?
Folytatod a megkezdett utadat, és tovább robogsz a semmibe, vagy megállsz, és a kényszerpályádról kilépve, elindulsz valódi önmagad megkeresésére?!
Most, ebben az időszakban minden ebben támogat, hogy megtalálhasd régen elveszített önmagad.
Engedd magadon keresztül a varázslatot, és tartsd magasan a Fényt!
Ez az egy mondat a mottónk erre az évre, és ebben benne van minden. Most van ideje annak, hogy újra merjünk megkérdőjelezni mindent, amivel nem értünk egyet. Minden kijelentés mögé, tegyünk kérdőjelet. Aztán megkeresve, és kimondva saját igazságunkat, egyenes gerinccel lépkedve, haladjunk előre. Higgyünk újra az eszme és az idea erejében, a szeretet alapú összetartozásokban. Engedjünk újra utat az önkifejezésnek, és halovány reménykedés helyett, lépjünk a tettek mezejére.
Mutassuk meg életünkkel, járjunk elől példánkkal, hogy másként is lehet…Lehet és kell a Jóságról beszélni, azt megélni, teljes és tiszta szívből szeretni, magunk és mások mellett kiállni, állva tapsolni, hangosan fütyülni, és kiabálni. Akarjuk magunkat, érzéseinket kifejezve az utánunk jövő nemzedéket példánkkal tanítani. Maradjunk hűségesek önmagunkhoz, történjen bármi, mondjon bárki-bármit. Gyógyítsuk meg sebeinket azzal, hogy újra nyitott szívvel élünk, szeretünk. Éljük meg a szabadságunk extázisát magunkban, és teremtsünk. Alkossunk, hozzunk létre, hagyjunk hátra értékes dolgokat. Akaratunkat irányítsuk a megvalósításba, tegyük a dolgunkat. Figyelj oda spontán érzéseidre, vágyaidra, melyek életre kelnek benned, és valósítsd meg ezeket.
Élj, tapasztalj, cselekedj!
Csodák a csodálatos emberekkel történnek…légy csodálatos, és tudd, hogy akkor te magad is a varázslat része lehetsz. A varázslat a pillanatban bontakozik ki, és te is, én is, bárki részt vehet benne. A varázslat Isten ajándéka az embernek…hogy érezhessük, soha nem felejt el minket.
Hidd el, nincs még késő semmihez! Sőt, még csak most kezdődik el minden…ha a változást választod, és magasan tartod a Fényt azzal, hogy kapcsolatban maradsz azzal az önmagaddal, akit tapasztalni a Földre küldtek.
Szóljon az elkövetkező év Szabadságról, Hűségről, Jóságról, Szeretetről, Tudatosságról!
Lehetőségek kaptunk a Mindenségtől, a kérdés csak az, hogy élsz-e vele?!
Áldott életet, áldott évet kívánunk nektek!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea és Dömötör Aletta