Ő egy aranyember. Aranyból van a szíve. Igaz és valódi hittel él a szívében. Igaz és valódi, hiszen vállalja és felvállalja magát. Bárki is legyen ő, bátran megmutatja nekem, neked és a világnak. Ha fáj, könnycseppet látsz a szemében, ha öröm éri, mosolyával körbeöleli a szíved. Megéli azt, amit érez, megéli mindazt, amit neki tartogat az élet. Őszinte és igaz, tiszta Lélek.
Nem játszik szerepet, nem mutatja, hogy jó, amikor a rosszat éli meg. Felvállalja azt is, ha fájdalma vagy szomorúsága legyőzi. Nem érzi magát vesztesnek, csak tudja, most ennek van itt az ideje. Időt és teret szán magára, szívének tisztulására. Amikor boldog, azt is bátran felvállalja. Olyankor a szeretet fáklyáját mindannyiunknak körbe hordja. Fényt gyújt a szívekben és reményt ad a Lelkeknek. Bármilyennek is látod, ő mindig tudja, hogy miért érkezett a Földre. Tudja, hogy aranyból van a szíve. Látja és felismeri azt, aki ő és azt is, hogy te ki vagy.
Lát téged, és azt is látja, hogy kit játszol magad helyett. Ő látja, hogy a te szíved is nemes. A nemesek között is a legszebben csillogó, arany fényével mindent beborító. Ő látja, Te miért nem látod? Hova lett a fénye az egykor ragyogó szívednek?
Elfedted, elrejtetted? Mélyen magadba zártad, hogy senki se lássa. Elfedted hiszen azt gondoltad, csak így védheted. Azt gondoltad ez adhatja a valódi védelmet. Mást mutattál s aztán te is elhitted. Elhitted, hogy elértéktelenedett a lényed. Amikor rossz kedved volt, akkor is mosolyogtál. De mosolyod csak az arcodat ívelte, a szívedet nem ölelte. Megszoktad már, hogy ezt teszed. Neked már így teljes az életed. Elfedted a jót és elfedted a rosszat is, így elfedted a valódi lényeget.
Nem vagy te rossz ember, nem vagy fakó és értéktelen! A fényed még mindig ott ragyog benned. Talán te most nem látod, én mégis látom benned. Látom a szemedben, amikor nem uralod a tested, amikor nem uralod le az életed. Elő bújik egy- egy pillanatra, egy-egy kedves szóban.
Függővé tett a szerep, hogy eljátszd azt, hogy valótlan tagja vagy a világnak. Eljátszd azt, hogy téged nem bánthatnak, fájdalmat neked nem okozhatnak. Ha bántanak te úgy teszel, mintha semmi sem történne. Bent mélyen, azonban a szíved szakad meg. S ha valóban megszakad akkor tudhatod, hogy bár kegyetlenek az emberek, neked még mindig van szíved.
Miért nem mutatod ha bánt, ha fájdalmat okoz neked? Mégis miből kellene tudnia, hogy megsértett téged, ha te pont ugyanúgy teszel, mint amikor szeretetteljes volt veled?!
Mutasd meg, hogy ki vagy, és legyél tiszta, igaz ember! Mutasd meg, hogy van szíved! Porold le a régi sérelmeket, félelmeket és így ezzel együtt nyisd meg a szíved. Látom, tudom, hogy ami benned van az valódi értéket képvisel! Te látod? Felvállalod ezt?
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta
