A te döntésed!
Elmerengek miközben beszélsz hozzám. Keresem a közös pontot, ami összeköt minket, de nem találom. Különböző értékrend szerint éljük az életet, amit mondok nem érted, amit te mondasz nekem, számomra érthetetlen. Beszélgetünk, és mégis azt érzem, hogy a szavak amiket mondok, még csak meg sem érintenek téged, nem hallod amit mondok, üres tekintettel nézel.
Meghallgatom a történeteidet, kereslek benne téged, de nem vagy ott, és magad sem tudod, hogy hol vagy éppen…valahol a múltadban ragadtál, elveszve a gyermekkorod sötétségében. Fájdalmas emlékek, és ami ennél is fájdalmasabb, hogy éveid vannak, melyek a ködös félhomályban teljesen feledésbe merültek… Nem tudod, hogy mi történhetett, hogy ott-akkor mit szenvedtél el, ma már csak az látszik a viselkedéseden, hogy kivé váltál ennek köszönhetően.
Személyiséged, és kommunikációd hűen tükrözi gyermekkori traumáidat, egyértelműen érezhető, hogy téged is pont annyira bántottak, hogy alázat, és szerénység helyett, még csak az ellenállás, düh, sértettség született meg benned. Nem az áldozati szerepbe ragadtál bele, most te vagy a tettes. Olyan helyzeteket teremtesz magad körül, amiben te megélheted erődet, és legyőzheted a gyanútlanul érkező embert.
Próbálom kikerülni a történeteidet, és megszólítani lényed érző részét, keresem Lelkedet, vajon hol lehet? Beszélek neked arról, hogy te is jó vagy, benned is ott van a szeretet…de azt mondod, hogy te ezt már nem érzed, és nem is érdekel.
Beszélek hozzád, de már nem hallasz engem…eltűntél magadban, kiléptél megint, megszöktél innen.
Véletlen találkozások nincsenek, így tudom, hogy találkoznunk kellett, és el kellett mondanom neked, hogy van lehetőséged változni, és változtatni az életeden, de ehhez gyógyítani kell magadban a sok fájdalmat, sérelmet, és el kell engedned a tettes szerepet. Nem akarod, nem választod ezt. Maradsz aki vagy, és tovább bántasz másokat, ez a döntésed.
Elfogadom a döntésedet, és abban a pillanatban amikor ezt kimondod, már el is engedlek. Hagyom, hogy így maradj, nem akarlak meggyőzni, erőből megváltoztatni.
Találkoztunk, és én neked is elmondtam, hogy választhatod a Lelkedet, és ha ezt szeretnéd, akkor elkísérlek hozzá téged, és ott leszek veled, hogy ne maradj egyedül abban a végtelenül nehéz pillanatban amikor felismered, hogy milyen sok embert bántottál a viselkedéseddel, a lényeddel.
…a döntésed, hogy nem választod önmagad jobbik részét, a Lelkedet, talán önvédelem.
Amit megláthattál volna a mostani önmagadból, azt már nem bírnád el…
Nem találtam a közös pontot egyetlen pillanatra sem, de elmondtam neked, hogy másként is lehetne…ennyit tehettem érted…
Szerető együttérzéssel: Váradi Andrea
