A lélek útján járva az élet más…
Amikor vagy elérted már mindazt, amit szerettél volna, és megkérdezed magadtól, hogy hova tovább, vagy megunod, feladod a feleslegesnek tűnő küzdelmet az elérhetetlennek tűnő dolgokért, és felteszed a kérdést: …akkor miért?
Mindannyiunknak választania kell ezen ponton, hogy az átlagos világban keressük meg a válaszunkat, helyünket, vagy a saját világunkat választjuk helyette. Mindenki átmegy ezen a ponton bármilyen hihetetlen. Mert ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, feljebb tudjunk emelkedni ezen a fájdalmas ponton, előbb itt meg kell állnunk, akár rekednünk. Egzisztenciális krízisnek hívják ezt az állapotot. Ilyenkor megkérdőjeleződik szinte minden. Fő témák amivel szembe kerülhetünk, az életünk értelmessége, szabadságunk milyensége, határai, a halál mint az életünk része és az egyedüllét kérdése. Ezekre a kérdésekre kell egy új szinten rálátnunk, ezeket a magunknak feltett kérdéseket kell tudnunk megválaszolnunk a tovább lepéshez.
Aki az átlagos világot választja ezen a ponton, az hamar válaszra lelhet, és válaszai a következők lehetnek: a halál is az élet része, majd ha kell foglalkozom vele, szabad vagyok, és szabadságomtól senki nem foszthat meg, egyedül is képes vagyok megoldani a problémáimat, nincs ezzel semmi gond, az életem értelmes, vannak vágyaim, céljaim, melyeket elérhetek.
Az, aki itt ezen a ponton ezekkel a válaszokkal nem elégszik meg, tovább léphet. Átléphet egy kapun, de ehhez olyan mezítelenre kell előbb vetkőznie, mint ahogy megszületett. Le kell vetkőzni az elvárásokat, az akaratot, a kényszert arra, hogy megtaláljam azt amit keresek. Le kell vetni a személyiség ezer álarcát, ami eddig megvédett. El kell engedni az eddigi hiedelmeket, biztonságosnak tűnő kapaszkodókat… embereket, tanításokat, a megtanultakat. Olyan út ez, mint egy újbóli, de most már tudatos születés élménye. És igen, itt is a fogantatással kezdődik el… a döntéssel, hogy akarod…épp úgy, mint amikor egy gyermek mellett döntesz. Ez a döntés megváltoztat mindent, egész eddigi életedet. Már semmi nem lesz ugyanaz.
Itt kezdődik el a Lélek útja, a tudati fejlődés útja.
A tudatfejlődésének vannak bizonyos állomásai, amin mindannyiunknak át kell haladni, és vannak ide tartozó krízisek is. A krízisek idején is ki kell tudni tartani, és tovább kell menni. Mert aki nem lép előre, az visszacsúszik…nem lehet egyhelyben állni. Vagy előre lépsz, és fejlődsz, vagy nem lépsz, és csúszol visszafelé. Itt, ezeken a pontokon nagyon sokat segítenek a valódi, tiszta tanítások. Azok, melyek elfogadásról, elengedésről, szeretetről szólnak, erre tanítanak, ebben segítenek, támogatnak.
A lényeg, hogy közelebb kerülhess önmagadhoz, a Lelkedhez, és aztán hozz egy döntést, hogy vele vagy nélküle. Bármelyik döntés jó, csak mindkettő másmilyen világba visz el. Más igazságok, más élet jellemzi őket. Ez mindenkinek a saját döntése kell, hogy legyen.
A valódi tanításokat nem lehet félre értelmezni, mert csak egy igazsága van. Ha nem azt teszed, és nem úgy ahogy a tanítás mondja, akkor nem félre értelmezed, hanem nem csinálod azt, nem járod azt az utat, amit a tanítás mutat. Valódi tanítás az lehet, ami élhető az életedben. Nem kell hozzá hókusz-pókusz, nem kell hozzá másik ember, csak te, és a kapcsolat önmagaddal, a Lelkeddel.
Sokan elindulnak a Lélek útján, és útközben sokan, egyre többen feladják. Sok az elvárás, a megítélés, az elgondolás, okoskodás. Nem felel meg a tanító, a tanítás. Megítéli, és úgy dönt, hogy az nem az… az a tanító, tanítás nem alkalmas neki arra, hogy Lelkéhez közelebb vezesse, megmutassa az utat amin keresztül eljuthat oda, ahova talán egész életében készült a szerencsétlen…
Az elvárás, megítélés, okoskodás az Egó műve… minél közelebb lépsz a Lélekhez, annál inkább eltűnnek. Az elvárások, megítélés, okoskodás mennyiségéből látható a legjobban, hogy milyen közel vagy távol vagy a Lélekhez. Aki a Lélek útján halad, arra a teljesség igénye nélkül következő minőségek jellemzőek, és éli is, viselkedésével, kommunikációjával mutatja is ezeket: elfogadás, elismerés, tisztelet, alázat, együttműködés képessége, csend, a másik saját terének meghagyása, elismerése, és amiből kiindul minden az az alap filozófia, gondolat, hogy van valami nagyobb nálam, aki szervezi az életet, és ebből adódóan hiszem, hogy az életemben semmi nem véletlen. Mindannak, ami történik velem, annak pontosan úgy kell megtörténnie, ahogy történik éppen…és ez még akkor is igaz, ha most még nem látom, hogy miért van így, nem értem.
A Lélek útján járni lehetőség. Lehetősége van rá bárkinek. De meglehet, hogy csak egyszer dönthetsz… és ha akkor nem mellette, akkor az is lehet, hogy ezzel a döntéssel elvesztetted a lehetőséget erre az életre.
A Lélek útján járni kegyelem… sehol máshol nincs annyi megértés, és szeretet, mint az úton, amikor egyre közelebb kerülsz a Lélekhez.
A Lélek útján járva a fogalmak átalakulnak, más jelentéssel bírnak:
– egyedüllét – sosem voltam egyedül egyetlen másodpercre sem, hiszen a Lélek itt van bennem, ott van minden pillanatban velem.
– szabadság – életemet a Szellemi, és Természet törvények megtartásával élem
– az élet értelme – az állandó változás, fejlődés, haladás előre
– halál – az életünk elkerülhetetlen része, így tudatosan érdemes készülni rá, és amíg meg nem érkezik, örülni az életnek.
A Lélek útján járni az életünk egyik legnagyobb lehetősége! Vedd észre amikor felteszik számodra a kérdést, hogy akarod-e? Légy tudatos amikor elcsábítanának róla, és mondj nemet az ördögnek! Legyen erőd kitartani, és hited továbblépni, amikor azt hiszed, hogy elrontottad, hogy ezt az utat választottad…csak káprázat, hogy másoknak, azoknak akik nem ezt az utat járják könnyebb!
Nem vagy ott amikor a saját szülőcsatornájukba szorulva ordítanak, könyörögnek…
Neked a saját utadra kell koncentrálnod, ha úgy érzed, hogy bent vagy a szülőcsatornában, tudd, hogy megszülethetsz!
A Lélek útján járni állandó döntések, elkötelezettség árán lehet.
A Lélekkel találkozni, vele élni az életet bármit megér szerintem.
… de ezt csak akkor fogod tudni, érezni, amikor már találkoztál vele. A találkozás pillanatáig pedig táplálni, vigyázni kell, a helyet előkészíteni neki, mint egy érkező csecsemőnek.
A Lélek útján járunk, és te is megteheted…
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea és Dömötör Aletta
