Életbölcsességeink: Kibillenés önmagunkból…
Aletta: Szerinted amikor valaki nehezebben visel egy időszakot akkor az azért van mert önmagából ki van billenve, vagy azért viseli nehezen az időszakot mert energetikailag egy sokkal nehezebb időszak van? Ebben szerinted milyen összefüggés van?
Andi: Mind a kettő igaz lehet, vagy mind a kettő igaz. Nyilván sokkal nehezebben viseljük az adott időszakot akármilyen kibillentő jellegű, hogyha belül már a saját egyensúlyunkból kibillentünk. Hogyha nincsen meg a középpont, hogyha nem tudunk önmagunkhoz kapcsolódni hogyha nem tudjuk a saját érzéseinket követni és csak gondolkodunk csak agyalunk dolgokon és mentális megoldásokat keresünk, akkor csak egyre bonyolódik a helyzetünk. Ezért hogyha nincs meg ez a belső egyensúly ez az önmagunkhoz igazodás, belső középpont, akkor bármilyen külső esemény vagy akár energetikai dolog, az sokkal erőteljesebben hat ránk és még jobban kibillent ebből a belső középpontból.
De az is biztos, hogyha energetikai események vannak körülöttünk vannak ezek a napkitörések például, ami most divatos, illetve ezek a különböző energetikai események amik vannak így a földön ezek a geo viharok és egyebek, vagy akár hogyha megnézzük a természeti időszakokat, amikor természeti katasztrófák vannak, viharok vagy amikor égnek bizonyos területek nyáron akkor ezek is mind mind hatnak a belső világunkra. Összességében szerintem a legmeghatározóbb kérdés az ezzel kapcsolatosan hogy mi a hitrendszerünk hogyan gondolkozunk egyáltalán a világról önmagunkról és az önmagunk és a világ összefüggése elméletéről mert hogyha úgy gondolkodunk, hogy minden ami kívül történik akár a világegyetemben, akár a hétköznapi életünkben, az hat a belső világunkra akkor ez így lesz, akkor ez meghatározza a belső világunkat. Hogyha nem így gondolkozunk hanem úgy gondolkodunk, hogy még ha ettől nem is vagyunk függetlenek, vagy nyilván nem tudunk függetlenek lenni de nem határozhatja meg a működésemet az hogy mi történik kin,t akkor sokkal inkább tudjuk megőrizni a belső egyensúlyukat.
Aletta: Szerinted amikor belső egyensúlyról beszélünk akkor mi az a fő minőség aminek meg kellene lenni belül? Tehát mi az a belső minőség, ami az egyensúlyt megteremti?
Andi: A kapcsolat. A kapcsolat önmagunknak az esszenciális részével, amit Léleknek hívunk. Illetve az a fajta belső érzés, hogy vezetve vagyunk, és hogy ennek a vezetettségnek az intuitív megélése és követése hozza el szerintem, (illetve a hitrendszeri kérdések), a belső egyensúlyt. Tehát elsősorban a legmeghatározóbb a hitrendszeri kérdés, hogy miben hiszek és mi szerint működtetem önmagamat és az életemet.
Aletta: A belső egyensúly témával kapcsolatosan lehet- e az, hogy tulajdonképpen az irányításunk miatt veszítjük el a belső egyensúlyt, hogy le akarjuk irányítani a helyzetet vagy nem adjuk át a vezettetést akár a Lelkünknek, akár valami magasabb elrendeltetett energiának?
Andi: Igen az akarat és az irányítás lesz az, ami kibillent minket ebből a belső egyensúlyi állapotból, illetve ahogy mondtam ezek a hitrendszeri témák hogyha abban hiszek hogy nekem kell megoldani az életem összes problémáját, és hozzá még azt is gondolom hogy mindenre egyedül vagyok, vagy minimális segítségem van, akkor teljesen természetes hogy egy ponton túl abszolút elveszítem az önmagammal való kapcsolatot, és kibillenek és fals megoldásokba menekülök amitől csak egyre kiábrándultabb, egyre összezavarodottabb, egyre frusztráltabb és idegesebb lesz az ember. Amikor abban gondolkozunk, hogy tulajdonképpen a létezés, az élet, az túlmutat rajtunk és hogy van valami, van valami olyan erő, van valami olyan egységes erő ami mozgatja az egész Univerzumot, az életet, minket, akkor el tudjuk, (szabadabbra tudjuk engedni), ha nem is tudjuk elengedni ezt a az akaratot és ezt az irányítást, amit gyakorlunk az életünk felett, és rá tudunk hagyatkozni a térre. Arra a térre, amiben élünk. Amikor rá tudunk hagyatkozni a térre és a teret figyeljük, akkor megszületik a kapcsolat az önvalónkkal, a lelkünkkel és egy intuitív vezettetésen keresztül mutatja az utat számunkra, ahol már nem kellenek akarati döntések, már nem kell akarnunk a különböző helyzeteket (vagy nem akarni), hanem egyszerűen csak azon a kijelölt úton amit ez az intuitív vezettetés kijelöl számunkra, végig haladunk.
Aletta: Köszönöm
