Személyiség-Lélek-Belső gyermek

Én magam állok az életem közepében. Én magam vagyok itt és figyelek. Figyelem magam, és figyelem a részeimet. Én vagyok a részeim összessége.

Vagyok én a személyiség az erő. Van, hogy védekező, van, hogy sértő. Van, hogy alkalmazkodó és önmagát teljesen feladó. Van, hogy mások felett bíráskodó, Van, hogy ítélő és ítélkező, van, hogy önmagát is megítélő. Időnként kompromisszumot kötő, időnként szabályokat sértő. Ha kitartásra van szükség, akkor felerősödő. Ha áldozatot játszik, azzal mindenkit elsöprő. Amikor védelemre szorul, akkor a szeretetért bármit megtevő. Amikor bizonytalan, akkor a legjobban félő. Bizonytalanságában remegő. Néha síró, néha nevető. Időnként közömbös, nem törődő. Önmagába beeső. Gondolataiba beleszoruló, a múlt fájdalmát életben tartó. Aztán ha jobb napok jönnek, akkor örömködő. Az életet élvező, szerető. Mások életébe reményt vivő. A nap felé tekintő, a nyugalmat kereső.

Vagyok én a Lélek, mely egységre törekvő. Puhaságával, lágyságával átölelő. Finomságával közelítő. Az egységből induló és oda mindig visszatérő. S az út folyamán egységre törekvő. Kezeket látó, szíveket érző. Szeretetben megtartó, szeretetben élő. A földi élet bűvésze, az átváltozás művésze. Jelen levő, látó, figyelő. Semlegesen résztvevő. Elfogadó, befogadó. A személyiséget a fájdalomban megtartó. Szeméből a bölcsességet sugárzó. Vagyok én a Lélek, a tapasztaló. Az engedő és megengedő. Önmagát tisztán látó, önmagát felvállaló.

Vagyok én a belső gyerek, ki önmagát időnként ringató, időnként szigorúan ostorozó. A világot időnként jó helynek látó, máskor börtönnek tartó. Vagyok én a nevető, a játszó, az önfeledten ugráló. A fákat megölelő, a virágokat megszagoló. Él bennem egy gyermek, mely a kezdetektől fogva velem tartott. Aki időnként emlékezet és figyelmeztet. Az elszenvedett történeteket őrző, a fájó tekinteteket újra és újra felidéző. A múltba gyakran visszarántó, a figyelemért sóvárgó. A bátor, a merész, kinek útjába nem állhat semmilyen elképzelés. Ha ugrani kell ugrik, ha repülni kell, száll a széllel. Könnyed, önfeledt. Sugárzó, az arcokra mosolyt varázsló.

S amikor mindhárom rész összefog, akkor vagyok én a nyugalmat árasztó. Önmagával és a környezetével harmóniában élő. A teremtő erő. A gondtalan, az életet szabadon élő. Vagyok én a szárnyaló, az élet örömeiben dúskáló. A szeretettel áramló. Könnyed, légies kísérő. Gondolatait, érzéseit önmagán áteresztő. Reggel mosolygósan ébredő. Fényt és reményt vivő, a szeretetet hirdető.

Amikor a személyiség, a lélek, a belső gyerek összefog, akkor igazán egységben élő. Önmaga középpontját ismerő és tisztelő.

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta