Kit érdekel?
Itt vagyunk, egymás mellett élünk. Egymás mellett. Nem együtt, hanem egymás mellett. Nem látva, és nem zavarva egymást. Megtanultuk, hogyan kell nem zavarni a másikat, hogy lehet tökéletesen elfoglalni magunkat, különböző dolgokkal, akár önmagunkkal. Tökéletesre fejlesztettük az Én-t, és ezzel elveszítettük a másikat, elveszítettük egymást. Nincsenek közös terek, beszélgetések, együtt-létek. Megszűntek ezek. Nincs már igény a másikra, a kapcsolódásra, arra, hogy tartozzunk valakihez, valamihez. Mint, egy labda, vagy egy golyó, amit valamikor, valahol meglöktek, gurulunk előre…
…elsodorjuk az utunkban lévő embereket, dolgokat, de mindez nem csökkenti sebességünket. Egyre csak haladunk előre. Egyre gyorsabban, egyre több mindent eltiporva. Irányt változtatni nem vagyunk képesek, mert olyan, mintha mindez egy kijelölt ösvényen belül történne.
Megszületünk szüleinkhez, nem érdekli őket, hogy miért jöttünk, miért őket választottuk, hogy mi oka, és értelme annak, hogy találkozásunk egyáltalán megtörténhetett. Azt adják, amire képesek, így legtöbbször csak elszenvedjük gyermek éveinket. Kamaszként olyan dolgokat látunk meg a világról, amire senki más nem képes, csak egy olyan ember, aki túl van fűtve érzésekkel, világot megváltó tervekkel. Mindez kit érdekel? Ki az, aki meghallgatja, megfontolja, kipróbálja azt, amit elmond, meglát, megoszt egy kamasz?
Fiatal felnőtt éveinket a munkahelyünkön töltjük el, mert egy szebb, és jobb jövőt képzelünk el. Odaadunk magunkból, és rendelkezésünkre álló időnkből mindent, hogy mindaz amit elképzeltünk, megálmodtunk, mielőbb megtörténjen. Ki az, akit érdekelnek terveink, vágyaink, céljaink, aki a kérdést felteszi, hogy legszebb éveidet, miért így töltöd el? Mi értelme? Egyáltalán valós, reális a terved?
Érett felnőttként 40-45 évesen ráébredünk, hogy életünk egyik felének már vége… talán ez az első pillanat, amikor ráébredünk, hogy egyszer vége lesz… és megjelenik a kérdés először bennünk, hogy mi az élet valódi értelme? Körülnézel, és nem látsz mást csak romokat, ami eddigi életedből megmaradt. Csalódás, kiábrándulás, válás, sérülten felnövő, téged nélkülöző gyerekeid… úgy jártak, ahogy te is jártál… ők is azt kapták, amit te adni tudtál. Neked az a maximum volt, nekik egy kicsivel kevesebb, mint amire vágytak tőled. Meglátod, és megérted, hogy nem tudtad volna jobban, mert nem ezzel voltál elfoglalva. Nem rájuk koncentráltál, velük foglalkoztál, hanem magadra figyeltél, és saját vágyaidon, céljaidon dolgoztál.
Elveszett évek, elveszett álmok, célok, tervek, társak, gyerekek, élet…
Lassan megöregszel… mert az idő mindenkinek halad előre. Látod az időseket? Beszélsz velük, törődsz velük? Ha szükséges gondozod őket? Kíváncsi vagy az életből hozott bölcsességükre? Akarod tudni azt, most talán még időben, hogy mit, és hogyan kellene másként tenni ahhoz, hogy egyetlen pillanatra elégedett lehess az életeddel amikor majd visszanézel?
Nem kell, hogy válaszolj! Tudom a választ, mert sokszor hallom, és látom a kimondatlansága nélküli reakciókat, cselekvési sorokat… KIT ÉRDEKEL?!
Engem érdekel… érdekelsz. Érdekel az, hogyan jutottál odáig, hogy pontosan azt teszed, ami a legjobban fájt neked. Érdekel, hogy benned minek kellett történnie ahhoz, hogy az Egód tündökléséért cserébe, eldobd a saját Lelkedet. Érdekel, hogy lehet olyan értékrended, amibe egy másik ember nem fér bele? Érdekel, hogyan gondolhatod azt, hogy a világ amiben mindannyian élünk, csak téged kell, hogy kiszolgáljon, a többieknek ott semmi keresnivalója, de ha már ott van, akkor szolgáljon téged…
A legeslegjobban az érdekel, hogy emlékszel-e rá, hogy KI VAGY TE? és, hogy MI ÉRTELME szerinted az ÉLETNEK?
… aztán még az is érdekel, hogy amikor ráébredsz arra, hogy mit tettél magaddal, akkor kiüresített, megrekedt, valótlan életedben mibe, és kibe kapaszkodnál bele?
Kit érdekel a másik, a többiek, a világ, hogy hova tartunk?!
… egyszer majd téged is, de lehet, hogy akkor már késő lesz az ébredéshez…
Kijelölt úton gurulsz, egyre gyorsabban… gondolod te…
… de az igazság nem csak ez lehet…
Kezdj el kérdezni, kezdj el érdeklődni! Érdekeljen a válasz! Érdekeljen a másik ember, annak sorsa, élete, gondolatai, érzései. Rázd meg magad, ébredj fel!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
