Ki az igazi apám? Apai kérdések a családállítás tükrében.

Nagyon sokszor felvetődik, szinte minden emberben megfogalmazódik a kérdés, hogy a szülők, akik őt felnevelték, azok az igazi szülei-e. Legelőször gyermekkorban kerülünk szembe ezzel a kérdéssel, főként akkor, ha nem úgy bánnak velünk otthon amit magunk szerint mi megérdemlünk. Ez a kérdés, és főként az apai kérdés, sok-sok ember életébe visszatér. Hogy miért?

Sokszor felnőttkorban tudja meg valaki, hogy az apja aki felnevelte, nem is az apja. Elmondja az anya, vagy valaki a családban. Mert a titkot már nem bírják el. Van, hogy  különböző terápiák közben derül ki, sokszor Családállításon.

Szüleinknek is lehettek korábbi, vagy párhuzamos kapcsolatai, ami miatt az apai kérdés eleve felvetődik,  de ezekről a dolgokról a családokban nem volt divat beszélni. Nem mondták el a szülők a gyerekeiknek az ilyen történeteket, és nem is kell. Igazából pont elég akkor megtudni, és szembenézni ezzel a ténnyel, és az általa felmerülő sok-sok kérdéssel, amikor már nem lehet elkerülni. Valószínűleg nem véletlen, hogy egészen a felismerés pillanatáig nem derül ki. Talán a gyereket védi a rendszer ezzel, hogy mielőtt képtelen lenne ezt az információt a helyén kezelni, ne keljen ezzel szembenézni.

Családállítóként írom le ezzel a témával kapcsolatos gondolataimat, így az egyik legfontosabb elvet emelném ki legelsőnek:

A Gyereknek, a kicsinek nincs joga kutakodni a rendszerben! 

Ez konkrétan azt jelenti, hogy bármit is megtudunk különböző helyeken magunkról, családunkról, nincs jogunk a családunkban ezzel az információval a többieket felzaklatni, felkérdezni. Nincs jogom a szüleimet, és családom tagjait számon kérni. Nincs jogom más családokba bekopogni, és a saját igazságomat keresni. Jogom van ahhoz, hogy megértsem a sorsomat, elfogadjam mindazt amit a szüleim az adott pillanatban adni tudtak, úgy ahogyan azt adták nekem.

Ha arra voltak képesek, hogy titkokat generáltak, és ezekből a titkokból fogant az életem, akkor ezt fogadom el.

Mindenkinek van Édesapja, aki az életet adja. Ő a vér szerinti, vagy biológiai apa. Ezen kívül van egy energetikai apánk is, aki az energiát adja az élethez. A stabilitást, biztonságot, hitet. A két apa jó esetben ugyanaz az ember, de nagyon sokszor előfordul, hogy az anya egy korábbi vagy párhuzamos kapcsolatából lehívja a gyereket, és aztán egy másik kapcsolatban érkezik, fogan meg. Ebben az esetben, ha a biológiai apa az aki a gyereket felneveli, de energetikailag nem oda tartozik, megjelenhetnek a gyerek életében azok a problémák, melyek egyértelműen ezt tükrözik: munkahelyi, pénzzel kapcsolatos problémák, minden olyan probléma, ami a stabilitás, biztonság hiányából fakad. Nagyon sokszor ezek a problémák mutatnak rá, hogy az apai kérdést kell megvizsgálni.

Amikor az apai témákról beszélünk a másik fontos kérdés amit le kell szögezni, hogy a biológiai apa kilétét, nincs senkinek joga elvitatni mindaddig, amíg ezt nem lehet egyértelműen bizonyítani, és még azzal együtt sincs a felnőtt gyereknek joga a saját rendszerében, és mások rendszerében igazságot szolgáltatni. 

Családállításon mindenki találkozik azzal az ember párral, anyával, és apával aki az életet adta neki. Találkozhat az energetikai szülővel is, akik a láthatatlan világ energiáit közvetítik, és akár a Szellemi szülőkkel is, akik a Lelket a fogantatásig kísérik.

Azokban a családokban ahol bárki részéről felmerül az apai téma, hogy ki az apa, óriási feszültség uralkodik. Mindenki érzi az igazságot, még akkor is ha ezt nem tudja, vagy nem akarja kimondani. Az a férfi aki nem az igazi apja a gyerekének, az nem tudja a gyereket, gyerekként látni. Nehezen tudja a sajátnak hitt gyerekét elviselni, kötegszik, akár bántalmazza is. A gyerek, és apja között állandó feszültség uralkodik. Nem értik egymást, a másik jelenléte feszültséget, ellenállást generál, a gyerek nem akar szót fogadni, viselkedni.

Amikor felnőttként eljutunk egy olyan szintre, hogy egyáltalán elindulunk a saját életünket megvizsgálni, megérteni, akkor egy bizonyos érzelmi, és mentális érettség után lehet ezekről a dolgokról őszintén beszélni. Akkor, amikor már nem az anyját vagy az apját akarja a gyerek bármi probléma miatt megbüntetni, hanem magán szeretne változtatni, ő akar változni. Ez előtt beszélni ilyen összefüggésekről, és apa kilétét kutatni, veszélyes, és sokszor félrevezető próbálkozás, ami olyan további lelki sérüléseket okozhat, ami nem megkönnyíti, hanem megnehezíti az adott ember életét. És még itt, ezen a ponton sem mindegy, hogy mindez hol, kivel, és főként hogyan történik. Komoly szakmai tudást, sok tapasztalatot, együttérzést, szeretetet, és felvállalt további kísérését kívánja meg az adott embernek. Aki ilyen információ birtokába jut, hogy talán az apja, nem is az apja…nos, az ilyen embernek komoly további segítségre van szüksége a megértéshez, elfogadáshoz, önmaga és életútja meglátásához, és gyógyításához.

Ki az apám? 

Aki az életet adta nekem. 

Aki stabilitást, biztonságot, és hitet nyújtott az életemben. 

Az ember, aki megtanította, hogy éljem a fizikai világban az életem, megmutatta az életszerűséget, és a realitást nekem. 

Az ember, aki teret teremtett nekem a szeretet megéléséhez. 

Az ember, aki meglehet, hogy nem is volt jelen az életemben, az is lehet, hogy megtagadott engem, mint gyermeket, de egyszer, egyetlen egyszer a legeslegnagyobbat adta nekem: az ÉLETET! 

El kell jutni addig, hogy bármilyen információt is tár fel számunkra a világ szüleinkről, őseinkről, mi ezzel együtt is magunkra figyelünk, és a válaszokat magunkban keressük. Bent, és nem kint. Az igazság bennünk születik meg. A bölcsesség cseppjeinek mennyisége csökkenti a múltból fakadó fájdalmat, és szomorúságot. A tudás az ami felszabadít, és nem a másik embertől való információ, a valós vagy vélt titkok felfedése.

Amikor a tudás és tapasztalás által, elérkezünk ahhoz a ponthoz amikor a fejünk, a szívünkkel összekötődik, ott azon a ponton CSODA születik, és az addig elfogadhatatlannak gondolt, érzett valóság, egyértelműséggé, elfogadhatóvá, befogadhatóvá válik. 

Azt a kérdést kell magunknak feltenni, hogy KI VAGYOK ÉN? és aztán a következőt, hogy vajon büszke-e, büszke lenne-e rám az igazi apám? Milyen gyereke vagyok én? Milyen felnőttje lettem a világnak? Milyen apává, anyává váltam? Büszke tudok-e lenni magamra?

Az életet előre felé éljük, és visszafordulva értjük meg. Életünk, Sorsunk nem véletlen. Nem véletlenül történik semmi sem. Oka van, és feladatunk van az életben. Ha nem ezt a sorsot éltük volna meg, akkor ez a kérdés sem merülhetett volna fel, és ma nem az az ember lennél, aki ennek a sorsnak, családnak, anyádnak, és apádnak köszönhetően lettél.

Békélj meg! Nyugodj meg! Minden a legnagyobb rendben van veled. Ott vagy, azon a ponton, ahol most lenned kell.

Ha eljutottál magadban arra a pontra, amikor a megértésért, elfogadásért, a szeretet megéléséért indulsz el válaszokat keresni, várunk szeretettel Családállításon, a Térben, és ígérem, hogy ennek a kérdésnek nagyon sok nézőpontját megismerheted, és megértheted.

Tudom, hogy milyen érzés ezer kérdéssel a fejedben, bezárt szívvel keresni, kutatni, akarni válaszokat találni…én is végigjártam ezt az utat.

Várunk szeretettel programjainkon, ahol te is megbékélhetsz, nyugalomra, szeretetre lelhetsz, ahol TE-TE lehetsz.

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea