Érted még ezt is…
Odaadtam, vagy legalábbis egy időre leraktam. Bizonyítottam. Neked és önmagamnak. Irigyelted és én a fájdalmadat csillapítottam. Nem mutattam, eltakartam. Ott, akkor talán fontosabb volt, hogy az életem része maradhass. Én érted sok mindent odaadtam. Lehet, hogy te mindezt nem is láttad. Elvakította az irigység a tudatodat. Ha bennem valami többet vagy nemesebbet láttál, leállítottál. El akartad venni a hitem. Ha neked nincs, akkor nekem se legyen. És én a hitemet odaadtam érted, csak hogy ne veszítselek el.
Szerettem volna ha látod, én is emberből vagyok. Könnyedén és gyorsan összejönnek a dolgok körülöttem, de én így is ember vagyok. Van egy erős hitem, mellyel varázsolni tudok, de érted ezt feladom. Csak lásd meg, hogy nem vagyok különb, én is csak ember vagyok.
Tudtam és éreztem, hogy neked sok az, amit a hitemmel megvalósítok. Irigyelted mindazt, amit tudok. Látom és nem haragszom. Megértem, és ha kell elfogadom. A hitemet érted feladom. Így bizonyítok, hogy varázserő nélkül is életképes vagyok.
De mindezt te mégsem látod. Talán felbosszantott, hogy akár erre is képes vagyok. Talán azt gondoltad, hogy a hitem nélkül elsorvadok, kevesebbé válok. Legyek én kevesebb, hogy te több lehess. Adjak oda magamból valamit, hogy te könnyebben élhess.
A hitemet megmutattam neked, de te hárítottad és azt mondtad, ezt így nem lehet, ilyen könnyedén nem működhet. Aztán letettem…, talán azért, hogy megértselek téged. Azért, hogy megismerjem, hogy hit nélkül mire vagyok képes.
Hosszú idő eltelt azóta. Megismertem hitem nélkül az életet. Bár te már nem vagy része az életemnek, azt mondhatom, hogy így is mindent elértem. Tovább tartott, és több energiát igényelt, mint amikor velem volt a hitem. Bebizonyítottam neked, de lehet, hogy elsősorban magamat győztem meg. Én ezt tettem érted.
Most megváltoztatom az ígéretem. Mostantól nem teszem félre a hitem. Hiszek újra az életben, az emberekben. Hiszek a csodában, és hiszek a valóságban. Hiszem, hogy a hitemmel erőt adhatok másoknak.
… és ami a legfontosabb, mostantól újra beemelem az életembe és ha kell felvállalom, hogy a Sors kegyelmezettje vagyok. Vállalom, hogy az élet napos oldalán állok. Hitemhez hű maradok. Terveim szerint másért többet fel nem adom. Magamhoz szorítom és segítségével az életemet megváltom.
… és mindeközben tudom, hogy pusztán emberként is boldogulok!
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta
