Aggódó gyermekek…
Mi történik akkor, amikor a gyermek aggódik a szülei miatt?
Talán mindez már gyermekkorban kezdődik. Annyira félünk attól, hogy elveszítjük a szüleinket, annyira félünk a haláluktól, hogy minden pillanatban amikor gyermekként úgy érezzük, hogy valamiféle veszély fenyegeti a családtagokat, a szorongás lesz úrrá rajtunk.
Félünk, hogy nem látjuk többet. Félünk, hogy nem lesz része az életünknek. Aggódunk. De miért aggódik a kicsi?
Gyerekkorunkban azt gondoljuk, hogy a szüleink óriások. Ők azok, akik ha kell hegyeket mozgatnak meg. Stabilan állnak a világban. Tudják mi a jó nekünk, és azt is, hogy mi az, ami nem szolgálja a javunkat. De ha ez valóban így van, akkor hogy lehet az, hogy a gyerek nem érzi magát biztonságban? Ha valóban olyan stabilak és nagyok, akkor a gyereknek ezt éreznie kellene. Ha érzi, akkor nem fél, nem szorong. Valami történhetett, amikor a gyerek valamiben magára maradhatott, és kiszolgáltatottá vált. Ott abban a pillanatban a szülő elveszíti a gyermeke szemében a nagyságát. Mivel a gyerek egyedül maradt, és egyedül kellett túlélnie a kiszolgáltatott helyzetet, ezért felborult a Rend.
Attól a pillanattól kezdve a gyerek úgy érzi, ő a nagy, és a szülei a kicsik hozzá képest. Az aggódó gyermekek ebben élnek. Erősen és keményen cipelik hátukon a család terheit, és sorsát.
Aztán ezek a gyerekek is mind felnőnek egyszer. A szüleik iránti aggódásaik nem szűnnek. Hiszen a Rend még mindig fordítva diktál. A gyermek az óriás, aki bátorságával és hősiességével próbálja túlélni a terhek nyomasztó súlyát. A szülők pedig még mindig nem bizonyítják, hogy a terheket ők jobban bírják.
Az aggódó gyermekek felnőttként újra meg újra tapasztalhatják, hogy kiszolgáltatott helyzetben a szülei újra magára hagyják. A sors ismétli önmagát, így ideje lenne változtatni. Miért is kellene újra és újra ugyanazt megtapasztalni, átélni.
A változás csak rajtunk áll. Ideje felismerni, hogy a kicsi nem cipelheti a nagy súlyát. Az aggódás nem természetes működést diktál. A természetes az, ha mindenki megtalálja a saját középpontját, ha érzi, hogy szülei a háttérből támogatják útját. Érezheti két kezüket a vállán: Szeretet és Stabilitás.
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta
